Szerepjáték/2.

Második fejezet

《 Régóta gondolkoztam már rajta, hogy miért vannak rémalmaink. Miből ered, miért ezt álmodjuk, stb...Mert leggyakrabban a rémálmaink hirtelen jönnek és nem is értjük, hogy honnan és, hogy miért pont ezt álmodjuk. Én sem értettem sokáig, hogy miért álmodok tíz év után is anyával, mikor már a halála utáni harmadik évben lezártam. Pontosabban, azt hittem, hogy lezártam, de valójában csak elástam az elmém legmélyében.

  Azt mondják, az álmaink a tudatunkból erednek, de én ezt nem hiszem el. Úgy gondolom, hogy a rémálmaink a tudatalattink kivetítései. Ha nagy vihar van ott, akkor álmodunk rosszat, mert már nem tudja elrejteni a tudatalattink. Néha eléggé rémisztő tud lenni, hogy mennyi minden létezik elménk egy bizonyos részén, de ha választhatnék, hogy tudni akarok-e mindent, ami bennem van, a tudatlanságot választanám. 》

- Yuna! Leülhetek egy picit? – mutattam a boksz fele, majd Yuna arra nézett, ahol az egymást ütlegelő fiúbanda ült, sokatmondóan elmosolyodott és bólintott, hogy menjek nyugodtan. Valószínű, most esett le neki, hogy kik is ők.

- Óvatosan Hoseokkal! – nevetett fel, én pedig kinyújtottam rá a nyelvem, majd leültem a bokszba Yoongi mellé, másik oldalamon pedig Jimin fészkelődött. Szemben Jungkook turkálta a tortája maradékát - nem akart rám nézni -, mellette Hoseok zavartalanul a mellemet bámulta, másik oldalán Taehyung az arcomat fürkészte féloldalas mosollyal – persze, ő is lenézett néha hiányos öltözetem által kiemelt testrészemre – ezzel elárulva, hogy tervezett valamit, Jin még beerőlködte magát Tae mellé, Namjoon pedig szerzett magának egy széket. Sorban bemutatkoztak nekem, amit aranyos mosollyal fogadtam, majd jött is az első téma:

- Mit kérsz, Summer? – vigyorgott Taehyung.

Le akar itatni.

 Elnevettem magam, Taehyung pedig realizálta, hogy könnyen letud részegíteni.

- Amit te. – Kezdtem bele szerepembe, hisz nem ismerhetnek fel. Külsőleg megtévesztettem őket, de belsőleg is meg kell. Egy magabiztos, nagyszájú, buta libának kell tűnnöm. Ja, és meg kell játszanom, hogy részeg vagyok.

- Akkor egy felessel kezdünk! – vigyorgott még jobban. Komolyan, úgy tesz, mintha más lehetősége nem is lenne megfektetni egy lányt, csak ha leitatja, vagy ha kamu bókokkal dobálja.

   Kihozták az első kör Jimet, amit mindenki egyből legurított, miután koccintottunk és mind felköszöntöttük még egyszer Jungkookot. Én megjátszott hezitálással utolsóként húztam le az italt, és összeráncoltam egész arcom, hogy úgy tűnjön, ritkán iszok és hamarabb hat az alkohol. Pedig nem. Igaz, hogy nem vacsoráztam, sőt nem is ittam semmit már délután öt óta, de nem fogom annyira megérezni, mint más ember tenné. Ezért is mertem meginni. Közben a többieket figyeltem, hogy hogyan reagálnak az alkohol erős ízére. Mind közül Yoongi bírta a leginkább. Hoseok és Jungkook köhögtek, a többiek pedig akár egy kicsit is, de összehúzták az arcukat. Engem még a „hideg is kirázott”, hogy hatásosabb legyek.

- És melyik városban éltél, Summer? – kérdezte Namjoon egy kis csönd után. Kérdésére mindenki rám nézett, vagy a mellemre(Hoseok). Úgy csinál, mintha nem látna elég mellet minden nap maga alatt.

- Chicagoban. – Nem mondhattam, hogy New Yorkban, mert Hoseok tudatalattijában egyből beugrott volna egy emlékkép rólam, aztán ha a szemembe nézett volna, simán felismert volna. Nem ártana kontaktlencsét is hordanom, olyan színes fajtát. Egyébként nem mondtam hülyeséget, mert tényleg éltem Chicagoban, csak nagyon rövid ideig, amikor anyu épp ott dolgozott.

- És milyen Chicago? – Tipikus hülye kérdés, amire nincs pontos válasz, de megpróbáltam valamit összedobni Jinnek.

- Szép város, de New York szebb. Nagyobb és bulisabb, mint Chicago. – Szívesen mondtam volna, hogy azért gondolom így, mert tengerparti város, de azzal nem tűntem volna eléggé picsának.

- Nekünk is van New Yorkból ismerősünk! – Na, erről beszéltem. Hoseok ezt úgy jelentette ki, mintha most találta volna fel a spanyol viaszt. Taehyung és Jimin felnevetett és igazából, csak most, hogy Jimin ilyen közel volt hozzám vettem észre, milyen szép nevetése van.

- Igen, egy évfolyamtársunk, de mindegy, lényegtelen... – vakargatta fejét Nam.

- Az jó csaj! – szólalt fel Hoseok ismét, mire Jimin hevesen bólogatni kezdett, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne nevessem el magam, és hogy ne nézzek Jimin arcára meglepődésemben. Ellenben velem, Namjoon és Jin csukott szemmel felsóhajtottak.

- Basszátok már meg! – csapott Taehyung az asztalra Hoseok felé fordulva, mire mindenki megfagyott egy pillanatra. - Mi a faszt esztek rajta? – kérdezte Jiminre nézve, én meg gondolatban kikerekítettem a szemem. Mi az hogy mit esznek rajtam?!

- Kim Taehyung! – szólt rá Nam és Jin egyszerre, ami kissé úgy hatott, mintha ők nevelnék Tae-t. Ő csak megrántotta vállát egyfajta „mi van?” stílusban, majd összefont kezekkel támaszkodott az asztalra, s miután a szemkötőn át is észrevette a szememben égő haragot, ami az oktalan hozzám viszonyulása miatt volt, felvonta szemöldökét és száját szóra nyitotta, de legnagyobb meglepetésemre Yoongi megelőzte:

- Leveszed a szemkötőt? – Annyira eltérő téma volt, hogy hirtelen fel se fogtam kérdését, és hamarabb kezdtem el azon agyalni, hogy csak fizikailag van-e itt, vagy szellemileg is, mint választ kerestem volna kérdésére. Szemébe néztem, s egyből megéretettem, miért akarta. Nem azért, mert annyira látni akarta arcomat, hanem mert zavarta, hogy nem láthatja az arckifejezéseimet, ezáltal nem tud olvasni a gondolataimban.

- Bocsi, nem lehet – vágtam bocsánatkérő arcot, de láttam rajta, hogy elgondolkozott valamin, és azt is tudom, hogy azon, hogy miért nem merem levenni. Rájött, hogy ennek nyomósabb oka van.

- Miért? – kérdezte Hoseok. Meg sem lepődöm, hogy ezt ő kérdezte. Ránéztem, de előtte Taehyungra siklott egy pillanatra a szemem, és az ő arcán is gondolkodás terült el, ahogy engem nézett, de ezúttal nem csodálkozva. Inkább lyukat vájt tekintetével arccsontomba.

- Előírás – hazudtam. Akinek volt egy kis esze, tudta, hogy nem ez a valódi oka, akinek meg nem, az így járt.

- Mi legyen a kövi kör, Summer? – karolta át meztelen derekam Jimin, és közelebb húzott magához. Igazából, Destinyként elugrottam volna mellőle és azt kérdeztem volna, hogy mi a fészkes fenét csinál, de itt Summerként csak rámosolyogtam és nekidőltem vállának, amit elégedett félmosollyal könyvelt el magában valahogy így: „Igen, kurva jó pasi vagyok”. A többiek meg se lepődtek, sőt, nem is reagáltak semmit, aztán Taehyung arcán felháborodást véltem felfedezni. Tán nem irigy Jiminre, amiért egy lányt hamarabb „szerzett meg”, mint ő? Még Hoseok is jól fogadta, semmi baja nem volt az egésszel.

- Vodka? – Erre a kérdésemre nagy hu-húzás tört ki, amit a kérdő pillantásom követett.

- Biztos? – nézett le rám Jimin sejtelmes mosollyal.

- Biztos. Miért ne lenne? – játszottam a hülyét. – Tán nem nagy falat hét felnőtt férfinak? – incselkedtem velük Jinre nézve.

- Dehogy is! – emelte fel kezét Hoseok és intett a hiányosan öltözött MinHeenek. Az ő ruhája messze felülmúlta az enyémet, már a méretét tekintve. Soha nem vennék fel egy ekkora tangabugyit, de még az alap tangabugyit se, mert ki nem állhatom. Hoseok ennek igencsak megörült, főleg mikor elsétált MinHee. Na, meg a többiek is elég feltűnően fordultak egyszerre utána.

  A vodka is gyorsan legurult, de én már nem bírtam tovább az égető gyomromat és a szomjúságot, így hülye picsás módon kimásztam a középső helyről – ami annyit tesz, hogy Jimin ölén keresztül közlekedtem ráhajolva az asztalra, mert egyébként se tudtam volna máshogy kiférni –, mire a levegő megfagyott a fiúkkal együtt, majd seggemet rázva elsétáltam a pulthoz, ahol két könyékkel támaszkodva kértem fél liter vizet és egy kis rágcsát Yunától, akinek túl sok dolga volt engem kérdezgetni és egyébként sem vehették észre a fiúk, hogy közelebb állunk egymáshoz, mint munkakapcsolat.

  Egyszer visszanéztem az asztalra, és heves beszélgetést fedeztem fel a két legidősebb nélkül. Aztán egyszer csak mind rám néztek, kivéve Taehyungot. „Szégyenlősen” elmosolyodtam, majd a fiúk egyből visszakapták tekintetüket egymásra. Egyértelműen rólam beszéltek, és csak Taehyung gondolt arra, hogy valószínű én is őket nézem, ezért nem nézett rám, de sajnos a többiek miatt ő is lebukott. Elképzelem a beszélgetést: kitárgyalnak tetőtől talpig, aztán Taehyung nekiesik Jiminnek, hogy nem dughat meg engem, majd Hoseok felszólal, hogy igaza van Taenak, Jimin a saját maga védelmére kel, Tae közben benyögi, hogy ő fog engem megdugni, Hoseok és Jimin egyszerre szólnak Tae ellen, aki kitalál valami kamu okot, hogy miért neki kéne velem lefeküdni, majd a srácok beleegyeznek, hogy Tae megdughat engem.

„Utolsó licit, elkelt!”

   Kár, hogy feleslegesen licitálnak rám, hisz már itt úgysem találkozunk többet.

  Felhajtottam egy liter vizet, majd a két tál rágcsával visszabicegtem az asztalhoz – becsiccsentést színlelve -, ahol nagy éljenzéssel fogadták a kaját. Ezek szerint nem csak én haltam éhen. Ezúttal Jimin felállt a helyéről, hogy beférjek; gondolom, nem akart megint férfiasan kínos helyzetbe kerülni. Én csak jót nevettem volna rajta magamban. A két idősebb visszajött a mosdóból, majd Jimin átkarolta ismét a derekam, de most szorosan tartott is. Szinte éreztem a villámokat, melyeket Taehyung szeme szórt Jiminre, s vissza. Hiába „adtak el” Taenak, Jimin még attól azt nem hagyta annyiban, hogy az ágyában fogok ma este kikötni. Vagy az öltözőben.

  A beszélgetések úgy zajlottak az elkövetkezendő két órában, hogy Nam vagy Jin kérdezett valamit az életemről, én kitaláltam egy kamuválaszt, általában ugye buta picsás stílusban, amire Jimin es Hoseok felnevetett, majd Tae levette a szemét az engem átkaroló kézről, s vagy nevetett ő is, vagy minden második alkalommal megkérdezte, hogy mit iszok. Nagyon durván le akart itatni, amit igazából nem bántam, mert nálam az alkohol egy olyan dolog, ami nagyon ritkán használ. Yoongi csöndben figyelt mindenkit, és folyamatosan olvasta a gondolat áramlatokat. Én nem ezt az oldalát ismerem, hanem azt, amelyik mindenkinek mindig őszintén megmondja, amit gondol és beszólogat, totál komolyan véve az egyébként tényleg vicces felszólalásait. Nagyon érdekes ember és biztos vagyok benne, hogy sokat tudnék tőle tanulni. Jungkook viszont egész végig csak mosolygott vagy vigyorgott, direkt nem nézve rám. A tánctéren azt hittem, hogy kapott egy kis önbizalmat, de nem. Ugyanolyan félénk.

- Szerintem nem ártana mennünk srácok – törölgette a szeméből kibuggyanó könnyeket Jin, ami Hoseok chipses idétlenkedése miatt jött ki. Én is jót nevettem rajta, ahogy a chipsből kacsacsőrt csinált a szájára, és Donald Kacsa hangon elmondott pár híres mondatot tőle. Imádom Donald Kacsát, és az ő hangszíne nagyon passzol hozzá. 

- Holnap suli – állt fel Nam is, mire mindenki felnyögött és nyafogni kezdett, mintha Jin és Nam lenne a két szülő és a többiek a gyerekek. Eszméletlen, milyen jó kapcsolatuk van. – Hiába hisztiztek, attól még menni kell.

- Siessünk, reggel korán kell kelnem! Beugrok Hyunhoz – mászott fel az asztalra Hoseok és átsétálva rajta, kiszabadult a bokszból.

- Ne már, hogy feszes Hyunhoz mész! Ezt hogy intézted el?! – futott Taehyung Hoseok után, aki már az ajtón lépett ki. Nem is az, hogy elfelejtette, hogy miért akart engem leitatni, de még el se köszönt.

Vadbarom.

- Nagyon örülök, hogy megismertünk, Summer – simogatta meg vállam Nam, mire Jin bólogatott. Meghajoltak majd jó éjszakát és jó munkát kívántak nekem. Jungkook egy sziával lerendezett és rohant is Namék után, Yoongi szépen meghajolt, rám mosolygott és el is tűnt, Jimin pedig maradt. Maradt mellettem az asztalon ülve. Lábai közé vont derekamnál fogva, én pedig nyakába kapaszkodtam. Féloldalas magabiztos mosolyra húzta száját, majd telt ajkaival közeledett felém. Még éppen volt időm kiagyalni valamit:

- Tudod, Jimin... – hajoltam el mellette, így szája nyakamat súrolta, de nem hagyta annyiban. Hajamat hátradobta és fültövemtől egészen nyakam és vállam találkozásáig apró puszikkal hintett be.  Természetesen, én is emberből vagyok és egy ilyen mozdulatsor engem is izgalomba hoz, de nem engedhettem a csábításnak. Elég erős vagyok, hogy ellenálljak. - ...Így is túl sok szabályt szegtünk meg – sóhajtottam fel lassan, szememet becsukva, majd két kezembe fogtam Jimin álkapcsának két oldalát, hogy ne tudjon még egy ilyet csinálni, mert akkor megingott volna az akaraterőm. Hatással volt erre az egészre az is, hogy egyrészt már egy picit éreztem a Taehyung által belém pumpált alkoholmennyiséget, másrészt, hogy régen voltam már bárkivel is, így még nehezebb volt ellenállni, de nem szerettem volna, hogy Jimin vagy Jungkook legyen az, aki rendbe szedi a  *feniletilaminszintem.

- Szegjünk meg még többet – markolt rá fenekemre, ezzel közelebb húzva magához. Agyam a szexualitásért felelős részétől búcsút mondtam és megpróbáltam most már tényleg leállítani Jimint, mert ráadásul pont egy erős fényforrás alatt álltunk. A lökés erejével kiszabadult kezeimből és szélsebesen célozta be számat, de hüvelykujjammal megfogtam állát és leszorítottam dús ajkait.

- Akármennyire is szeretném – haraptam be alsóajkam az ő száját nézve, hogy hatásosabb legyek. – Ez a munkahelyem, itt nincs vendég-dolgozó viszony. Már simán kidobhattak volna téged innen, amiért átkaroltál – húztam végig nyelvem szám alsó részén, majd felnéztem szemébe. Továbbra is égett a vágytól, de megértette.

- De egyszer bepótoljuk – vigyorgott kacéran.

- Be – kacsintottam rá, majd sunyiban adtam arcára lassan egy puszit. Intett, majd szaladt is ki, hisz a többiek rá vártak, gondolom.

 Összeszedtem az agyamat, és visszafogadtam az immáron lenyugodott agyféltekémet. Elkezdtem összepakolni az asztalra eldobált szemetet és chipset, poharakat, meg minden egyebet, de a szívem óriásit dobbant, amikor valaki a csípőmnél fogva magához rántott és nagyon közel helyezte fejét az enyémhez, kezeit pedig a tiltott területhez. Teljes testünkkel egymáshoz simultunk, s egy pár pillanatnyi csönd borult ránk.

- Holnap itt leszel? – szólalt fel egy mély hangú fiú a vállamon tartva fejét, s kezével elindult szép lassan felfele csupasz hasamon és nyakamat kezdte puszilgatni ő is, amitől az agyam megint bedobta a törölközőt, de most már intenzívebben. 

  Nagyon nagy akarterő kellett ahhoz, hogy ne forduljak meg és csókoljam meg, miközben ölébe ugrok. Hiába volt ő Kim Taehyung, aki bunkó módon beszélt rólam, és hiába utáltam az egész lényét, a vágy az vágy, semmi más.

- Itt – sóhajtottam fel elégedetten, akaratomon kívül. Taehyung erre úgy reagált, hogy fültövemnél nem csak puszilgatott, de egyet harapott is, fokozva feniletilaminszintem, aminek kiegyenlítését szintúgy nem neki szántam. A bőröm is feladta a szolgálatot azzal, hogy már vagy harmadjára rázott ki a hideg és lettem libabőrös. Muszáj volt józanul gondolkoznom, és sikerült is elfordulnom tőle, majd szemébe néznem, amiben sokkal több vágy, feszültség és szenvedély csillant, mint Jiminében. Közelebb lépett hozzám és az asztalnak nyomott, ezzel azt kérve, hogy üljek fel és tegyem szét lábam, hogy közéjük férjen. – Nem lehet. – Ennyit sikerült kimondanom. Tae megállt, szememet fürkészte két pillanatig, majd magabiztosan elmosolyodott és ráérősen kisétált a teremből. Se puszi, se szia, se semmi. Ez egy igen bunkó és szemét húzás volt, melyere akkor jöttem rá, amikor lenyugodott az agyamban tomboló hormonfelhő. Többet megint csak nem tudtam rá mondani:

Vadbarom.

  Miután visszatértem Yunához és leadtam a tálca poharat meg szemetet, végre sikerült normálisan és képzelgések nélkül gondolkoznom. Három dolgot állapítottam meg: egy, hogy most már simán mondhatják rám, hogy ribanc vagyok, kettő hogy Jimin aranyos volt, három pedig, hogy Taehyung egy paraszt. Most komolyan, hogy lehet ilyen seggfej?! Így elmenni?! Ráadásul leitatott, hogy megdughasson, erre itt hagy! Jó, ez most eléggé úgy hangzik, mintha azért akadnék ki, mert nem feküdt le velem, de amúgy nem! Az a bajom, hogy tényleg egy paraszt! Mi a szar volt az a felháborodása?!
Azt hiszi, hogy mindenki felett bíráskodhat?! Nem is ismer, és így áll hozzám!

- Desty, drágám – simogatta meg Yuna kézfejem, ami a bárpulton pihent, a másik pedig az őszi levet kavargatta. – Menj haza, késő van már. Holnap otthon vagyok, majd lesz egy kis megbeszélnivalónk! – Tudtam, mit akar. Valószínű pár vendég észrevette, hogy Jimin a fenekemet markolta, Taehyung pedig a hasamat simogatta magához szorítva engem, és szóltak Yunának – rosszabb esetben a főnöknek -, hogy ők miért nem nyúlhatnak a táncosokhoz. Nem lesz belőle nagy probléma, eddig csak egyszer fordult elő ehhez hasonló, az is el lett intézve. Bólintottam, majd bágyadtan elmentem átöltözni, ahonnan egyből hazagyalogoltam. A bár  viszonylag közel van a lakásunkhoz, csak tizenöt perc gyalog, és nem is veszélyes a környék.

  Mielőtt levágtam volna magam a franciaágyamra, megpróbáltam lezuhanyozni magamról Jimin édes, Taehyung erős és Jungkook lágy illatát, amik – mint utólag kiderült –, nem rajtam, hanem az orromban voltak, így gyújtottam egy füstölőt, hátha segít, de nem. Furcsa volt egyszerre három illatfajtát érezni.

  Felhajtottam megint vagy egy liter vizet, ettem két Nutellás kalácsot, aztán szó szerint bedőltem az ágyba.

Álmomban ismét egy emléket láttam...

  A kertünkben voltunk, egy nyári délutánon. A nap már narancssárgára színezte az égszínkék eget, s óriási vörös árnyalatú labdaként bukott lassan a horizontvonal alá. Anyu virágokat ültetett a csap melletti sziklakertben, apa a fákat locsolta hátul, én pedig a bejárati ajtó előtt ültem, ami a sziklakert melletti magasított, lépcsős betontömbön volt. Néztem anyu kezét, ahogy a kis lapáttal kiás egy lyukat, ami pont egy virág gyökerének megfelelő méretű. Belehelyezte a kissé bágyadt növényt, rátemette a földet, locsolt rá egy kevés vizet, majd ment a következőre. Így haladt sorban, én pedig mindig feltettem neki egy-egy kérdést.

- Anyu, miért kell a növényeknek víz?

- Mert ha nem kapna, kiszáradna – válaszolt kedves hangon, ezzel megmelengetve szívemet.

- És mi történik, ha kiszárad? – kérdeztem butuskán.

- Akkor elpusztul – temetett be egy újabb virágot.

  Hirtelen az ég gyönyörű sárgából feketére váltott, fények villantak fel, ágyuk dörögtek a felhők mögött. A víz súlya nehezedett vállamra, miközben felpattantam székemből, s már így is bőrig ázva és sírva anya után kiáltottam. 
 Már sehol sem volt, és én sem tudtam, honnan, s hova zuhanok ilyen szélsebesen.

*Egy agy által termelt hormon, mely szexuális izgalomba jövetelkor árasztja el az agyat.